From a wound with no traceable form, blood overflows again,
While from within a fleeting nightmare, I can hear someone’s plea.

I killed my breath and awaited the morning,
Though I knew salvation would never come.
Emptying my tears and rejecting love,
I simply lived on my own… “…so why is it?”

This emotion scratching away at my heart,
Hurts so much I might lose my sanity…
Trusting one another… caring for one another…
I’ve already cast it all away – into the distance…

A campfire stains the horizon; the sorrow of those days.
Burning my body, it rages on – a chain reaction into eternity.

Taking a letter from the past that’s been reduced to ashes,
I placed it upon the wind and drowned myself in melancholy;
I was thinking of you, straining your voice,
As you called for me… “…but why?”

The brilliance at the edge of this darkness,
Is so dazzling it burns my eyes.
Even if I use my hands as a shield, or turn my back to it,
That light penetrates through to my heart powerfully… deeply…

This emotion scratching away at my heart,
Hurts so much I might lose my sanity…
If we could trust one another… if we could care for one another…
A reason to live could be set aflame, alighting in our future sky.

Egy felfedezhetetlen sebből újfent vér folyik
Egy múló rémálomból valakit könyörögni hallok

Elfojtom lélegzetem, s a reggelt várom
Ugyan, tudom, segítséget nem hoz magával
Könnyek felszáradnak; szeretetet megtagadom
Pusztán csak magamban éltem eddig… (…ó, miért?)

Már-már megőrülök, annyira fájdalmas
A szívemet mardosó érzés
Bízni a másikban… számba venni a másikat
Mindezeket már ellöktem magamtól… messzire

Egy, a látóhatárt befestő tábortűz, s azon napok gyötrelme
Testemet égető, egyre csak a lángoló végtelenség felé tartó láncolat.

A múlt levele, mi hamuvá lett
Elvitte a szél, s homályba veszett
Rád gondoltam, ahogy
Üvöltve szólítasz (…ó, miért?)

Sötétség mélyén csillogás
Vakító, szemeim kiégeti
Még ha árnyékolnám is őket,
ha az egésznek hátamat is fordítanám
Szívemet akkor is elérné a fény, erőteljesen… mélyrehatóan

Már-már megőrülök, annyira fájdalmas
A szívemet mardosó érzés
Ha bíznék a másikban… ha számba venném a másikat
Az életem értelme a holnap egében felragyoghatna